HIEDEMEK,KISÉRTETEK,TEMETŐ
A nép emlékezet szerint még a század elején is hitték, hoy éjfélkor szellemek jönnek ki a temető kriptáiból, a templomkertben nagyon régi sirokból, melllyeknek már nyoma sincs, vagy a templom alatti kriptából, ahova régen szintén temetkeztek.
A kisértet. Itt is volt egy,aki bújkált, de én nem tudom milyen elnevezésű volt, a temetőben bújkált, meg a kriptájokba bement, hogy ott rejtőzzik a katonaság elől, meg minden. Az egyik, T.Zs.-nak az édesapja arra a mi utcánkban, itt a temetőn túl, odajárt udvarolni. Igy éjjel jött hazafelé. Na volt ott egy örökzölddel befutott, a temetőn, egy ilyen régi fa. És ű oda felállt, felbútt, hogy onnét nézzen széjjel, mert holdvilág volt, űtet nem látták, ű meg széjjellátott. Ez a Zs. bácsi jött hazafelé a temetőn keresztűl, hát csend vót, minden, az megismerte, aszongya: Zs. nincs egy gyufád? Az megijedt úgy, hogy hazáig meg se állt, annyira szaladt. Hogy most ki szólt neki a temetőből? (Magyar Zoltán: Érmelléki népmondák, 682.)
Ahogy lenni szokott, mindig akadt virtuskodó legény, aki meg akarta mutatni, hogy nincsenek szellemek, vagy ha vannak is, nem fél tőlük. Fogadásból az egyik bátor legény éjfélkor a templomajtó elé, a földbe kellett szúrja a kését. Amikor lehajolt, izgalmában a bőgatyáját is odaszúrta, s amikor futni akart "megfogva érezte magát", úgy megijedt, hogy meghasadt a szive, holtan rugyott össze. (Szuhányi Katalin: A város fölött, Érmihályfalva Barangolás 114.oldal)
R.Jóskának S.Zs, a másik belemenős legény volt a barátja. Ő a Lévai kriptában tanyázott. Az egyik holdfényes nyári éjszaka egy Dihenesi negyedbe udvaroló fiatalembber a temetőn át ment haza. S.Zs. felismerte, s a kriptából kisszólt, hogy adjon neki tüzet, pipázni akart. A fiataember úgy megijedt, hogy hazáig rohant lélekszakadva. Szegény élete végéig szivbeteg maradt. (Szuhányi Katalin: A város felett 116.oldal in. Érmihályfalva Barangolás)