Érmihályfalvi helytörténet

Ismerje meg Érmihályfalvát és környékét Kovács Rozália - Gyöngyi helytörténész bemutatásában

                                      1848 március 15

az Érmelléki Közlöny 1897 március 13-i vezércikke, írta Szoboszlay Sándor

 

"Mint nyár-éji összetornyosult sötét felhők között megjelenő vakító fényű villám átcikázik az egész  mennybolton: a kontinens akkori /és későbbi/ legelső birodalma Franciaországban legelsőbben elhangzott hármas jelszó is átnyillalott az egész Európa megvénhedett,elzsibbadott testén, új életre,tettre,munkásságra villanyozta ezt. A márciusi napok enyhe,éltető sugara - Bécsen keresztül - elhatolt édes hazánk földére is, hol már a hosszú álomból ébrdező, munkára-tettre kész népmilliókat talpon találta.1848 március 15. Kik akkor éltetek - és még ma is éltek - emlékeztek-e még? Óh, beh szép nap volt ez!

Mintha most is szemeink előtt tündökölnének a dicsőség fénymezében öltözötten ama félisteneknek képzelt alakok, kik a felebaráti szeretet magasztos elvének méltó eszmetársát, a népszabadságot hírdették e napon. Mintha e nap felséges eszméjének gyújtó hatását közvetlenül éreznők ma is. Mintha látnók az egész nemzet egyező akaratát. Óh, beh szép nap volt az!

Magyar! a hazafias lelkesedés egész tüzével ünnepeld meg e napot, mely a magyar nemzet újjászületésének nagy napja. Csak az imádság ihletett hangján lehet és szabad e nap szent emlékéről beszélni. Az öntudat nemes szikrája,midőn egy szívvel-lélekkel vallotta: én ember vagyok s követelem emberi jogomat - e napon gyűlt fel a nemzet fiaiban.

E nagy napon tépte le bilincseit a gondolat-szabadság s a lenyügözött sajtó e napon emelkedett magasztos hivatásának tudatára. E nap teremtette ama nemzeti közérzületet,mely életet és méltó kifejezést a szavakban nyújta: "Szabadság,egyenlőség. testvériség." Óh, beh szép nap volt ez!

Lerázva nyakáról a jármot a nép,a szabadság vidám légkörében úgy érezte magát mint a tél hosszú, dermesztő jégkérge alól megszabadult s a tavasz éltető,szabad  üde leheletétől megérintett természet, mint a rab midőn békjóját ledobja, s a sötét börtön ridegségét elhagyva,megpillantja első világát a jóltevő, az éltető napnak: oly tündéri fénytől körülövezve érezte magát a nemzet.

A népszabadság derült hajnala midőn beköszöntött, a népek, nemzetek nyakán fekélyként rágódó zsarnokok halál-harangja kondult meg ugyanakkor. Hangot nyert az elfojtott sóhaj,kitört  az addig elnyomott szó és a lánglelkű költő ajkairól szabadon hangzott a lelkesítő felhívó szózat:"Talpra magyar, hí a haza, itt az idő, most vagy soha!" Ez a szabadon lélegző nemzet közlelkesedéssel adta rá a visszhangot:"A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!" Óh,beh szép nap volt ez! Hálatelt szívvel boruljunk le mindnyájan e nagy nap előtt!

Egy év van csak még hátra s a nemzet feje felett fél évszázad repült el búval-bajjal s kevés örömmel vegyest s bár a valódi szabadság ragyogó napja "a nagy napok vérkorszakában" alá hanyatlott s a pokol minden ördöge szabad kezet nyert hazánk, nemzetünk , szabadságunk eltiprására,mindazonáltal - Isten, Isten hála néked! - "él magyar, áll Buda még."

S mint a márciusi magasztos eszmék a magyar nemzet öntudatában ma is élnek sőt szálltak firól-fira,nemzedékről-nemzedékre, s mint az álmából felzavart oroszlán,irgalmat nem ismerve tör ki, pusztít és rombol, úgy az eszmék harca se lett végképp  leverve:egykor talán jobb napok eljöttével "kitör és  kér!"

De,jöjjön aminek jönni kell,egyet tudunk és hiszünk, hogy nemzetünk, mely annyi balszerencse közt s oly sok viszály után elpusztítható nem volt: e véren szerzett drága földről nem fog elpusztulni soha,mert nem akar: élni fog, mert élni akar - de éljen is - az idők végéig! "-

 

                       Érmihályfalvi ADATOK   1848-hoz

Hegyesi Márton:Bihar vármegye 1848-49-ben című könyve 145,146.old.

Adományozások a haza oltárára:"Az érmihályfalviak 124 inget, 124 lábravalót, 20 lepedőt,83 törölközőt, 10 váltóforintot és 10 rőf vásznat".

-"Gencsy Pál alezredes 1 kétcsövű vadászfegyvert-"

-"Gencsy Pálné,született Kazinczy Amália Mihályfalváról első ízben 4 lepedőt,12 pár új fehér ruhát, 137 darab jó galandot, 52 új pólyát, 7 és fél font finom, ugyanannyi közönségesebb tépést, másodízben  2 lepedőt,12 törülközőt,3 font finom és 7 1/2 font közönségesebb  tépést, harmadízben 2 lepedőt, 2 párnát, 5 1/2 font finom és 2 font közönségesebb tépést, negyedízben 15 törülközőt, 62 pólyát,110 sebkötőruhát, 6 font közönséges és 2 font finom tépést."

- "Mihályfalváról Bátori Benjáminné1 csomó galandot és Szilágyi Juliánna 14 sebkötő ruhát és 5 font tépést." -

A "Bihari Diéta" II. kötet 66. és 72.oldalán felsorolják az 1848 -as szabadságharcban részt vett törzstiszteket, századosokat, főhadnagyokat akik városunkból származnak :

GENCSY PÁL nemzetőr alezredes, 1848.VI.19-től a Bihar megyei lovas nemzetőrség őrnagya.  Októbertől egy 350 főnyi lovascsapat parancsnoka a Bánátban.   1849 februárjától Erdélyben május 9-től   alezredes. Július 1-től a nagyvárad-biharpüpöki népfelkelő táborban szolgál. -

BERNÁTH GEDEON nemzetőr őrnagy,1848 nyarától nemzetőr százados, szeptembertől a 2. bihari nemzetőr zászlóaljjal részt vesz a délvidéki harcokban. Október 9-től nemzetőr őrnagy. November elején a nagybecskereki táborból  Biharmegyébe tartva az aradi császári várőrség fogságába esik,innen testvére József fogolycserével szabadítja ki.1849 január végén az érmelléki nemzetőrök parancsnoka a biharpüspöki népfelkelő táborban.

-OSVÁTH FERENC 1848 október 20-tól hadnagy a Nagyváradon alakuló 27. honvédzászlóaljnál. 1849 januártól főhadnagy a 14.Lehel  huszárezrednél. Jún.1-től alszázados, júliustól főszázados és századparancsnok a 7. Reuss huszárezrednél a bácskai hadtestben.-

BERNÁTH GYULA 1848 júniusában  önkéntes a Debrecenben szerveződő 10. zászlóaljnál. A nyári délvidéki harcok során tizedessé léptetik elő. Október 10-től a 23., 1849 februártól főhadnagy a 63.zászlóaljban.

BERNÁTH KÁLMÁN, 1848 augusztus 28-tól közvitéz a debreceni önkéntes nemzetőröknél. Később a 28. honvédzászlóaljhoz kerül.Októbertől hadnagy a 16.zászlóaljban.  közben beteg.1849 május 14-től főhadnagy a 64.zászlóaljban a Tiszai hadseregnél. Borosjenőnél teszi le a fegyvert. -

-Sass Kálmán írja az Üzenet-ben:" Nádfedeles házikókban,jobbmódú gazdák házában éppen olyan otthonos KOSSUTH LAJOS bekeretezett képe, mint a papok, tanítók házaiban. A saját fotográfiájuk olyan jól megfér a Kossuthé mellett. Vajjon miért tiszteli a magyar nép Kossuth Lajos személyét? Szerintem azért, mert a magyar népben tudott hinni, a magyar népi lélekre mert építeni. Azért, mert a magyar nép ősi vágyainak, szabadság szeretetének, emberi volta elismerésének, élete szociálisabb elrendezésének szárnyat tudott adni. Hogy terveiből, elgondolásaiból kevés valósulhatott meg, azért a magyar nép sohase őt okolta, hanem azokat, akik miatt keserű száműzetésben kellett élnie-halnia. Igen, Kossuth Lajos minden propaganda ellenére él és élni fog örökké a magyar nép lelkében és pedig annál erőteljesebben, minél inkább tér vissza népünk önmaga lényegéhez, idegenmentes magyarságához."-/1944/

- "1849 március 15-én a forradalom évfordulójának megünneplésén...hálaadó istentiszteletet szenteltek a nap jelentőségének. Hasonló rendezvény volt Érmihályfalván, ahol a református pap / Vásárhelyi Dániel/ Kossuth Lajos kormányzó képét körülhordozva ünnepeltette a nemzet hősét. / Nánási Z.:Székelyhíd is fegyvert fogott 40.old. / 

                PETŐFI SÁNDOR városunkban

/Dávid Gyula - Mikó Imre:Petőfi Erdélyben, Bukarest 1972 c.könyve alapján/

"A majtényi síkon tett rövid kitérő után Petőfi tovább folytatja útját az Érmelléken Nagyszalonta felé. Itt már ismerős tájon jár, egykori vándorszínész-napjainak színterén, s érthető,hogy ezek az emlékek szintén feltámadnak utazása közben. Az Érmellék kellemes,szelíd völgy... a hegyoldalon ama híres bortermő szőlők, a hegy alatt pedig gazdag szántóföldek...Valószínüleg ez alkalommal kereste fel Petőfi Somogyi Józsefet is Érmihályfalván, s írta le neki Legszebb versem című kis költeményét. Az eseményt maga Somogyi ugyan 1845-re teszi,de az csakis ekkor, 1847 május végén történhetett, annál is inkább,mert a kis vers eszmeileg egy tőről fakadt azzal, amely a majtényi síkon született. Előfordulhat az is, hogy Szalonta felé vezető útjában egy éjszakát - ha nem is hármat,ahogy Somogyi állítja-szintén itt, Mihályfalván töltött.

Íme a vers:Sok verset  írtam én már össze,/S nem mindenik haszontalan:/De amely hírem megszerezze,/A leszebb vers még hátra van./Legszebb az lesz, ha majdan Béccsel/Hazám bosszűja szembeszáll,/S én villogó kardom hegyével  /Száz szívbe ezt írom:halál!/"

Ide vágó írások : Egy Petőfi-vers keletkezése, Szuhányi Sándor cikke, Érmihályfalvi Figyelő 2001 dec.12.szám,

Szuhányi Sándor: Somogyi József,Petőfi Érmihályfalvi barátja, in Barangolás 2005, 50.oldal

/Petőfi Sándor emléktáblájának leírása az Emléktábláink részben található a honlapon. /-

 

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 21
Tegnapi: 29
Heti: 50
Havi: 1 066
Össz.: 174 899

Látogatottság növelés
Oldal: Érmelléki közlöny 1897
Érmihályfalvi helytörténet - © 2008 - 2018 - helytortenet.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: andrássy doktor kriptája érmihályfalva temetőben - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »