JAKAB MIHÁLY, EGY 48_as HŐS KATONA
Jakab Mihály idős kori képe
A Jakab család több tagja is vezető szerepet töltött be városunk életében. Ennek a családnak tagja Jakab Mihály, aki 1874-94 között, tehát 20 évig, vezető jegyzője volt Érmihályfalvának. Amikor nyugalomba vonult, fiát Rezsőt választották egyhangulag az apa örökébe.
Jakab Mihály életének fontosabb adatait, részvételét a 48-a szabadságharcban az 1908.06.06-án megjelent Közérdek nevű lapból tudjuk, amikor nekrológ jelent meg 1908 május 25-i halálakor. Többek között ezt írják: " 1854-ben Álmosdon lett jegyző. 1872-ben Érmihályfalvára választották meg, hol 1894-ben ment nyugalomba, de azért még héttel előzőleg is az irodában dolgozott. Derült kedély, ernyedetlen munkásság volt a boldogult tulajdona, s általános tisztelet és részvét kíséri örök nyughelyére."
A szabadságharcban betöltött szerepéről ezeket írja a Közérdek: "A nagy idők vitéze volt ő, aki az iskolapadból csapott fel honvédnek. Részt vett a moóri csatában az ágyútelep megrohanásánál, amikor az osztrák vadász zászlóalj rájuk sortüzelt és a szakaszából 9 ember hullott le a lóról. Jakab Mihály szintén golyót kapott alsó lábszárába a turai lovas rohamban, az orosz lovasság ellen intézett első összetűzésnél. Másik sebesülése, amikor a vállán kapott kardvágást attól az orosz tiszttől, akit aztán le is vágott. Egészen a világosi fegyverletételig a Miklós huszárok itt levő divisiójával részt vett minden hadműveletben. A szabadságharc egyik ismert alakja Vasváry Pál hívta meg az általa megszervezett Rákóczi szabadcsapat kiképzésére.
A világosi események után 14 huszárral Törökországba akart menekülni, de Csucsa mellett az orosz lovasság nagy erővel körülvette a csapatot, s lefegyverezte őket. Bűntetésből besorozták az 5-ik gyalogezredbe, ez az ezred benne volt abban a hadtestben, melyet Kesvig-Holstein ellen indítottak, és Innsbrucktól Hamburgig gyalog marsolt. Az emigráció ügynökei rávették, hogy szökjön Amerikába, de egy hamburgi ügynök meggyőzte, hogy az olyan ember, aki csak diák és huszár volt,Amerikában alig boldogul. Így maradt az ezrednél, míg aztán 4 év után szabadságolták."(Közérdek 1908 június, 21.szám).
Egyike ő településünk 48-as hőseinek, őrizzük meg emlékét!