Mindszenti KURÁNYI AMÁLIA  levelei férje BERNÁTH

JÓZSEF              fogsága           idején

 

"Nemzetünk,mely annyi balszerencse közt, s oly sok viszály után elpusztítható nem volt: e véren szerzett drága földről nem fog elpusztúlni soha, mert nem akar, élni fog, mert élni akar - de éljen is - az idők végéig!" - írták 1897-ben a városunkban megjelenő Érmelléki Közlönyben az 1848-as szabadságharcra emlékezve.

A ma emberének, a kutatónak, a helytörténésznek feladata az, hogy összegyűjtsön minden adatot, a legapróbbat is a szabadságharc eseményeiről, történéseiről és résztvevőiről.

Az 1848-49-es szabadságharc eseményeinek kutatásakor megfigyelhetjük, hogy igen kevés szó esik a nők, az asszonyok szerepéről. Néhány közismert szereplő életrajzán kivül nem sokat tudunk. Túlnyomó többségük a hagyományos feladatokat végezte a szabadságharc idején is. A "többség" nevét, emléküket a szájhagyomány őrzi, s néhány sor feljegyzés, egy-egy levél, amelyet a véletlen szerencse folytán talál meg a  kutató.

Jókai Mór a szabadságharc idején írott "Nőszabadság" című cikkében felsorolja a nők feladatait: a harcoló férfi fegyvereit és zászlóit megáldani, az apát,kedvest, férjet, fiút hazavárni, a sebesültet ápolni, a dicső halottakat eltemetni. A nő férjének hűséges támasza,gyermekeinek odaadó és áldozatkész édesanyja kell legyen.Rájuk maradtak a gyakran ápolásra szoruló öregek, a gazdaság irányítása, ahol néha nehéz fizikai munkát kellett végezniük.

A megtorlás időszakában is tették dolgukat, meggyászolták a hősi halottakat, bújtatták a menekülteket, látogatták szeretteiket a börtönben és mindent megtettek kiszabadításuk érdekében.

Bernáthfalvi Bernáth Gedeon/1768-1828/ és neje Boronkai Mária 1790-ben kerültek Érmihályfalvára, ahol a családnak birtokai voltak. Gyermekeik közül József /1801-1860/ és Gedeon/1804-1878/, unokáik közül pedig Kálmán és Gyula is részt vettek a szabadságharcban.

BERNÁTH JÓZSEF Érmihályfalván született, élete összefonódott Bihar vármegye politikai életével és a szabadságharccal. 1848-49-ben az érmelléki járás országgyűlési képviselője,népfelkelési kormánybiztos és ő volt Nagyvárad első díszpolgára is. A szabadságharc idején "mindvégig híven, a legnagyobb buzgalommal és elszántsággal" teljesítette feladatát, de annak leverése után elfogták. Eleinte Pesten volt elzárva, majd onnan Josefstadtba vitték, ahol kötél általi halálra és jószágvesztésre ítélték.Később halálbüntetését életfogytiglani fogházra változtatták.Felesége mindszenti Kurányi Amália és fia Kálmán mindent megtettek kiszabadításáért. 1852-ben kapott kegyelmet, két és fél évig volt elzárva.

1852-ből két levél maradt fenn, /mely a Genealógiai füzetek, Kolozsvár,1912,-ben jelent meg/ a két levél korrajz is egyben,érdemes elolvasni.

     "Édes fiam Kálmán! 

A sors nem elégelte meg csapásait, mellyel jelen szerencsétlen időszakban elhalmozott, hanem ismét mélyebben sújtott az által, hogy apád két rendű folyamodásom ellenére, melyet Bécsbe küldöttem a végett, hogy a komáromi várba vivődjön, mivel az közelebb lévén gyakrabban meglátogathatom, a helyett Josefstadtba vivődött 10 fogolytársaival: képzelheted mennyire leverő volt ez rám nézve, azonban amidőn az ember legjobban el van csüggedve, akkor jő a nem vélt reménysugár, mely ismét megnyugtatja kétkedő keblünket, s így történt mielőtt édesapád elvivődött Tihanyi őexelenciája meglátogatta őt és ajánlotta, hogy közbenjárásával kiszabadításán fog munkálkodni,mint hogy különben is rokon édesapádhoz.Ez által gondolhatod mennyire megvígasztalódtunk. Én édesapádat elvitele előtt több ízben meglátogattam, utoljára névnapja előtt Jenő kis öcséddel együtt, ő igen megnyugodva ment el, mindennel ellátva,amire csak szüksége és kívánsága volt. Midőn leveledet által adtam mint szinte a többieket is, tehát midőn az utolsót oda adtam, azt izeni, hogy légy nyugodt, ha az Isten tavaszig meg nem szabadítja, akkor Gida bátyád veled együtt feljön Pestre s innét együtt megyünk apádat meglátogatni, s egyszersmind a császár Őfelségéhez kegyelemért esedezni.Én ugyan addig is megpróbálom a szerencsét, ha a mint beszélik a császár jövő hónapban ide lejön, már régen akartam én Bécsbe menni, de fájdalom mindig beteges voltam...

Szerető anyád Amália    Pest március 27-én 1852 -"

     "Kedves fiam Kálmán!

Szándékod, hogy Ő Felsége elébe akarsz járulni,kegyelemért esedezvén szegény édesapád számára,igen helyes, azonban nehezen fog Ő Felsége Debrecenben audienciát adni, mind a mellett ugyan meg lehet próbálni.Én már ugyan mindent elkövettem Bécsben nemcsak Ő Felsége,hanem Sofia főherceg asszony előtt is esedezvén kegyelemért: szóval is, írásban is, azon kívül minden minisztereknél, gróf Grünnél, herceg Lichtensteinnál, számtalan generálisoknál, sőt még cs.kir. tanácsosoknál is: itten pedig szintén voltam Albrecht főhercegnél írásban is által adván esedezéseimet, itten szintén generálisoknál és az auditornál is.Mi sikere lesz a mindenható Isten tudja, reménységem ugyan van, de hiszen már oly sokszor csalt,hogy nem is tud már az ember valami jót hinni:itt ugyan azt beszélik, hogy Ő Felsége igen sokaknak meg fog kegyelmezni, de még az bizonytalan.Ami folyamodásodat illeti azt egy ügyvéddel kell feltétetni németül. melyben egyszerűen elő kell adni esedezésedet édesapád szabadsága és vagyonának visszaadásáért,leírván benne szegény állapotunkat, magad pedig beszélhetsz magyarul, de a lehető legrövidebben. Egyébb utasítást majd ád az ügyvéd, csak arra vigyázz, mikor kijössz, valahogy hátat ne fordíts, s háromszor hajtsd meg magadat. Egyébbiránt édesapád egészséges,csókol, Bécsből Csehországnak vevén útamat Josefstadtban őtet meglátogattam. Mi is hála Istennek meglehetős egészségesek vagyunk a sok betegeskedés után és csókolunk mind a hárman,    

szerető anyád Amália.-   Pest június 11, 1852. -

 

Bernáth Vincze,lánya Ilona és Fráter  Vince kriptája Gálospetriben

 

            BERNÁTH VINCZE és a családhoz kapcsolódó Fráterek

 

Bernáth Vince /1814-1875/ Bernáth Gedeon legkisebb fia, városunkban születettt de élete Gálospetriben folytatódott, itt és Köbölkúton volt birtokos, itt alapított családot. Felesége ábrahányi Falussy Johanna/e. 1829/Gyermekük Bernáth Ilona/1846-1941/, 95 évet élt meg.Férje Fráter Vince/e.1860/ Fráter Imre és m.Bíró Amália fia/.

Három gyermekük született: Imre,Ilona/1864-1877/és István.

Fráter Imre /1861-1939/ Gálospetriben született itt is halt meg. Felesége csöglei Tóth Irén/1874-1940/.Egyetemi tanulmányait Bécsben végezte,ahol m.kir. egészségügyi főtancsos   volt, majd Debrecenben a közkórház igazgató- főorvosa. A világháborúban honvédtörzsorvos volt. A családi kriptában nyugszik.Három gyermekük volt Andor, Iván és Jenő.

Fráter Andor, 1918-ban halt meg,a debreceni 2-ik honvédhuszárezred tartalékos hadnagya volt.

Fráter Iván, a világháborúban a debreceni 2-ik huszárezred főhadnagyaként szerelt le.Felesége Bárczy Irén, gyermekük Gedeon 1919-ben született.

Fráter Jenő, a jeruzsálemi Szent János Rend lovagja, tudományos és gyakorlati mezőgazdasági munkával foglalkozott birtokán.Felesége Dresdner Gizella.

Fráter István/1871-1930/ .Fráter Vince és Bernáth Ilona másik gyermeke, Gálospetriben született 1871-ben, cs.kir tartalékos huszárhadnagy volt, gálospetrin kívül Köbölkúton is  földbirtokkal rendelkezett. Híres volt lipicai lótenyészete.1930-ban halt meg. Felesége németújfalussy Simonffy Vilma, gyermekei: István huszárfőhadnagy /felesége Ghyczy Erzsébet/, és Tibor, ki az atyai bírtokon gazdálkodott,meghalt 1935-ben, felesége Ujjfalussy Alexandra.

 

- az ősz hölgy Bernáth Ilona,      a fotelekben ül  a két fiú Imre és István, és az unokák Iván, Jenő és István feleségeikkel és talán Gedeon a dédunoka. -

 

 

 

Oldal: KURÁNYI AMÁLIA Bernáth József felesége
Érmihályfalvi helytörténet - © 2008 - 2024 - helytortenet.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat